"Őskohó", Újmassa - Magyarország első ipari műemléke, az újmassai faszéntüzelésű nagyolvasztó, közismert nevén az ún. „őskohó” története a 18. századra nyúlik vissza. Fazola Henrik lakatos mester – akinek világhírű rokokó stílusú alkotásai Egerben találhatók – 1770-ben Miskolc-Ómassa területén, Mária Terézia engedélyével az általa felfedezett bányákra, illetve a térségben található hatalmas erdőségekre alapozva vasművet épített.
Fia Frigyes, aki kiemelkedő eredményeket ért el a hazai acélgyártás megteremtésében, előbb a Garadna patak mentén 1810-1812 között megépített egy duzzasztógátat, mellyel létrejött a Hámori tó, majd 1813-ban Újmassán egy korszerűbb kohót, vasművet telepített. A kohó, mely 1831-ben átépítésre került, az 1870-ben Miskolc és Diósgyőr között telepített vasgyár üzembe helyezése után, 1872-ben fejezte be működését.
A következő évtizedek során romba dőlt nagyolvasztót a diósgyőri kohászati üzemek hathatós támogatásával a XX. század közepén rekonstruálták, részben eredeti formájában helyreállították. Az építmény Magyarország legrégibb ipari műemlékeként vált közismertté hazánkban és határainkon túl.
